A KSH a korábbiaktól eltérően immáron nem t+45, hanem t+30 napra hozza nyilvánosságra az adott negyedév (t) GDP-növekedési becslését. Bár az adatközlés gyorsabb lett, több információt továbbra sem tartalmaz a gyorsbecslés a korábban megszokottakhoz képest. Vagyis egy kicsit olyan hoztam is, meg nem is érzése lehet az elemzőnek. Tehát azt már tudjuk, hogy 0,8 százalékkal bővült az első negyedévben a magyar gazdaság negyedéves alapon, csak éppen azt nem igazán látjuk, hogy mik voltak a mögöttes hajtó- és fékezőerők. A korábbiaknál pedig többet, nagyjából öt hetet kell várni arra, hogy ezeket a részleteket megismerjük.
De éppen ezért kezdjük a fő mutatóval. Első ránézésre azt is mondhatnánk, hogy a magyar gazdaság dinamikusan elrugaszkodott a stagnálásból. Sőt, a várakozásokhoz képest alapvetően pozitív meglepetést okozott az adatközlés. Azonban az elmúlt negyedévek tapasztalata és maga az új módszertan jellege is azt mondatja velem, hogy érdemes az optimizmust szűken mérni. Egyrészt azért, mert a korábbiakhoz képest az adat pontossága kapcsán megnőtt a bizonytalanság. Van tehát némi átváltás a gyorsaság és a pontosság között. Maga a statisztikai hivatal is jelezte, hogy az első és második becslés között akár plusz-mínusz 0,2 százalékpontos eltérések is lehetnek.
Másrészt pedig az elmúlt négy negyedévben a magyar GDP-bővülés folyamatosan cikcakkozott, amennyiben a gazdasági momentumot jobban megragadó negyedév per negyedév indexeket vizsgáljuk. 2023 második negyedéve stagnálással telt, amit követett egy biztató 0,9 százalékos bővülés, amikor azt hihettük, hogy sínen vagyunk. Ám jött a negyedik negyedéves keserű pirula és egy újabb stagnálás. Most pedig a fellendülés. Mindez arra enged következtetni, hogy nem egy általános, minden szektorra kiterjedő javulás zajlik Magyarországon, hanem mindig akad egy-egy terület, amely éppen túl- vagy alulteljesít, és önmagában ez rángatja az ország gazdasági teljesítményét. Ennek a problémáját talán úgy lehet a legegyszerűbben szemléltetni, ha azt mondom, hogy olyan a magyar gazdaság, mint egy megbízhatatlan versenyautó. Márpedig a gazdaságok közötti verseny nem sprintfutam, hanem – autóversenyes analógiával élve – egy 24 órás verseny, amelyen az tud jó teljesítményt nyújtani, aki megbízható, és nem az, aki bár gyors, de időről időre ki kell állnia a bokszba szerelgetni az autót, mert valami mindig elromlik rajta.
Egyébként pont ebből a fűrészfogszerű növekedési mintázatból fakad az, hogy a magyar gazdaság elmúlt egyéves teljesítménye inkább középszerű.
A mögöttünk álló négy negyedév átlagos növekedésének évesített dinamikája (annualizált negyedéves növekedés) meglehetősen visszafogott, 1,7 százalékos gazdaságbővülést jelez.
Az autós analógiánál maradva, a motorháztető alá benézve a mostani első negyedéves adatközlés kapcsán sok mindent nem látunk. Csakúgy, mint egy modern autónál: minden lényeges pont takarva van. A KSH a régebbi adatközlési rendszerben sem mondott túl sokat a részletekről, de azért pár fontos dolgot megtudhattunk. Ezzel szemben az új módszertan mellett – vélhetően a nagyobb bizonytalanság miatt – még szűkszavúbb a közlemény az egyes ágazatok teljesítménye kapcsán. Azért azt fontos megjegyezni, hogy ez nem magyar sajátosság. Az Eurostat már évek óta hasonlóan gyors adatközléssel, és ha lehet, még semmitmondóbb közleményekkel kommunikál.
A gyorstájékoztatóból annyit megtudhattunk, hogy a szolgáltatások területe húzta felfelé a gazdasági növekedést.
És bár ezt a fogyasztás növekedésével szokás összekapcsolni, mivel most a KSH az ingatlanügyletek és az információ-kommunikáció területeit emelte ki húzóágazatként, így inkább a beruházásokat sejtem e mögött. A hazai lakáspiac ugyanis még mindig gyengélkedik, miközben ipari oldalon pörög a zöld- és barnamezős beruházás (gondoljunk csak a sok külföldi működőtőke-befektetésre). Ezzel párhuzamosan pedig a vállalati fejlesztések fókuszpontja a digitalizáció és így az IT-szolgáltatások előretörése. Aligha a lakosság kezdett el nagyobb volumenben infokommunikációs szolgáltatásokat igénybe venni. Vagyis vélhetően az első negyedév növekedési motorja inkább a beruházás lehetett, mintsem a fogyasztás.
Emellett az ipar mint negatív szereplő lett kiemelve az első negyedév kapcsán. Habár februárban az ipari teljesítmény nagyot ugrott, a hozzáadott érték csökkenése arra utalhat, hogy márciusban egy komolyabb negatív korrekciót láthatunk majd az ipari teljesítményben. Ez aligha meglepő, ismerve a gyenge globális konjunktúrát és a feldolgozóipari rendelésállományok mélyrepülését. Ebből fakadóan pedig vélhetően a nettó sem teljesíthetett valami fényesen. Már csak azért sem, mert a hazánkban zajló beruházások zöme meglehetősen importigényes.
Mindezek fényében és a részletek ismeretének hiányában még korainak gondoljuk az idei évi gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzésünk felülvizsgálatát. Ugyanakkor jelenleg inkább minimális pozitív kockázatot azonosítunk az idei évre vonatkozó bő 2 százalékos növekedési előrejelzésünk körül.
