Szerdán, magyar idő szerint este nyolckor teszi közzé legfrissebb kamatdöntését az amerikai jegybank, a piacok pedig világszerte lélegzetvisszafojtva várják az eseményt – igaz, nem magát a döntést tartalmazó közleményt, hanem sokkal inkább a Fed fejének, Jerome Powellnek az azt követő sajtótájékoztatóját. A döntés maga ugyanis gyakorlatilag nem kérdés: a világ legmeghatározóbb jegybankja a piacok egyöntetű véleménye és a szakértők előrejelzései szerint nem változtatja majd meg a monetáris szigor szintjét a világ legnagyobb gazdaságában, az viszont, hogy a döntést magát, és a Fed várható kamatpályáját milyen jelzőkkel illeti majd Powell, bármilyen kamatvágással egyenértékű változást eszközölhet a világpiac működésében.
Powell szavai, mint világgazdasági tényező
Azt már a múltban is lehetett sejteni, hogy Powell, illetve a mindenkori jegybankárok pontosan megválogatott szavainak hatalmas befolyása van a piacok alakulására, ezt a hatást azonban most már számszerűsíteni is lehet.
A Bloomberg egyik saját indexe, az Alan Greenspan korábbi jegybankelnök hektikus kommunikációs stílusa után Fedspeak Benchmark Indexnek nevezett mutató ugyanis a mesterséges intelligencia segítségével feldolgozza Powell beszédeit és az arról készül cikkeket, majd ezeket egy algoritmus mentén elhelyezi a megengedő politikát jelentő galamb, illetve a szigort pártoló héja végpontokkal rendelkező skála valamely lépcsőfokán.
A Fedspeak index alakulása alapján egyes közgazdászok szerint kijelenthető, hogy Powell decemberi kommunikációs hátraarca, amikoris hirtelen egy egyértelműen galamb szerepet öltött magára beszédeiben,
egymagában elegendő volt ahhoz, hogy az amerikai gazdaság a várakozásokkal ellentétben elkerülje a recessziót
– igaz, az érem másik oldala is megjelent az áldásos hatás mellett, ugyanis ismét emelkedni kezdett az is Amerikában, ismét a szigor irányába indítva el ezzel Powell szavait.
Gyorsuló infláció, dübörgő gazdaság: vagy mégsem?
És ezzel el is érkeztünk a mostani döntést ugyan minden bizonnyal nem befolyásoló, a kamatpályát viszont már alapjában alakító tényezőkhöz: az ismét emelkedő, messze várakozások feletti lángra kapó inflációhoz, a sokáig túlhevült állapotban pörgő, majd a vártnál lényegesebben rosszul alakuló első negyedéves GDP-adathoz, és a minden jegybanki igyekezet ellenére letörhetetlennek bizonyuló, szoros munkaerőpiachoz.
A jegybankárok számára ezt az adatcsokrot látva – még a hatalmas meglepetést okozó GDP-adat publikálása előtt – minden jel arra mutatott, hogy a monetáris politikai szigor még messze nem érte el a célját, így az év eleji 5-6-7 idei évre várt kamatvágás helyét átvették azok a hangok, amelyek szerint nemhogy júniusban nem kezd kamatot csökkenteni a Fed, de jó eséllyel már az év későbbi részeiben sem, és jövőre tolódhat a kamatvágási ciklus elindítása.
Aztán befutott a vártnál sokkal gyengébb GDP-adat, és a piacok joggal tették fel a kérdést:
most akkor melyik ujjukba harapnak Powellék?
A gazdasági teljesítmény ugyanis lassulni kezdett, miközben az infláció és a továbbra is túlfűtött állapotban forog – megéri a Fednek szorosan tartani a hitelezést a pénzromlás letörése érdekében, még akkor is, ha esetleg recesszió-közelbe, vagy akár recesszióba lökik is ezzel az országot? Ez az egyik legégetőbb kérdés, amire a befektetők a holnapi döntés kommentárjában útmutatást várnak Powelltől.
A piacok egyébként jelenleg egyetlen kamatvágást áraznak az idénre, mégpedig szeptemberre: konszenzus azonban messze nincs a befektetők körében, 44,4 százalékuk pártolja ugyanis az őszeleji vágást, 42,1 százalékuk szerint pedig akkor is tart majd csak a Fed.
Vannak még érdekes kérdések a Fed felé
Szintén roppantul érdekes lesz, hogy mit mond majd Powell azokra a vélhetően előkerülő újságírói kérdésekre, amelyek a magas kamatkörnyezet inflációgerjesztő hatását firtatják. A gazdasági közbeszédben ugyanis ismét előkerült az az elképzelés, miszerint a magas kamatok a háztartások államkötvénypiacon elérhető, magas és biztos hozamán keresztül növelik a szabad rendelkezésre álló vagyonokat, amit a lakosság boldogan el is költ különböző szolgáltatásokra és termékekre, megpörgetve a piac keresleti oldalát, ezzel is hozzájárulva az infláció megugrásához.
De jó eséllyel előkerülnek majd a Fed neutrális rátájának emelkedéséről szóló kérdések is, amik azt firtatják majd, feljebb került-e az a kamatráta, amin a jegybank se nem serkenti, se nem fogja vissza a gazdaságot. Ez azért roppantul érdekes téma, mert ha igent sejtető választ adna Powell, akkor szűkítené saját mozgásterét a kamatok vágásának alsó határát tekintve, ami egy fontos globális jegybankpolitikai újragondolás első lépése is lehetne. Arról nem is beszélve, hogy
midennek milyen hatása lenne az inflációs célokra világszerte.
A Fed hivatalos célszáma jelenleg 2 százalék, hasonlóan az EKB-hoz, de szemben például az MNB-vel, mely 3+/-1 százalékos célsávval dolgozik. Sokak szerint a céltartomány megemelése sokkal jobban tükrözné a jelenlegi
- energiapiaci-,
- geopolitikai-, és
- deglobalizációs környezetet,
és hosszabb távon sem lenne semmilyen lényegi negatív hatása – azon túl persze, hogy megint csak csökkentené a Fed monetáris politikai mozgásterét.
